Komplex szemléletmód higiénikus ivóvízhálózatok kialakításakor

2018.05.22

Hogyan tudunk megfelelni az ivóvíz higiéniai előírásoknak? Jelen írásban az ivóvízhigiénia két fontos kérdésére, a stagnálás minimalizálására és vízhőmérsékletek helyes megválasztására keressük a válaszokat.

Hogyan biztosítható a vízcsere az ivóvízhálózatokban?

Megoldást az intelligensen kialakított csőhálózati jelenthet. A napjainkban leggyakrabban alkalmazott szerelési forma a T-idomos fektetés, vagy az osztós kialakítás. Előnyei a kis csőméretek, valamint a jó hidraulika, mégis a legkiválóbb méretezés és anyagválasztás ellenére is ezen kialakítások esetén maradhat pangó, stagnáló csőszakasz a hálózatban. Ezek a csőszakaszok, pedig ideális körülményeket teremtenek a baktériumok elszaporodásának. A körvezetékes kialakítás során viszont elérhetjük azt, hogy a víz a hálózatban bármelyik fogyasztó használata esetén mozgásba jöjjön, vagyis csökkenteni tudjuk a pangási kockázatot kis csőméretek és jó hidraulika mellett is.

Természetesen megfogalmazódik az a kérdés, hogy mekkora körvezetékes hurkokat tudunk kialakítani? Nagyobb körvezetékes hálózatok esetén nő a csövekben lévő vízmennyiség, és vele együtt megjelenik az a probléma is, hogy a hálózatban nő a kiürülési idő is. Tehát a legcélszerűbb a hálózati kialakítást ésszerűen megválasztani és T-idomos lecsatlakozások után alkalmazni a kisebb körvezetéket, így a lecsatlakozásnál bármely fogyasztó használatakor higiénikus marad a hálózatunk.


Hogyan biztosítható vízcsere a ritkán használt fogyasztók esetén?

Ritkán használt fogyasztók (kerti csap, fali kút) esetén a rész tömegáramba csatlakoztatott körvezeték adhat megoldást. Ilyenkor az alapvezetékbe, vagy strangba egy szűkítést helyezünk, közé pedig egy körvezetéket építünk ki a ritkán használt fogyasztókkal. A hálózat használatakor a főágon alkalmazott szűkítés, ellenállás hatására, a körvezetéki mellékágon is kialakul az áramlás, ezzel csökkentve a pangó csőszakaszokat.


Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy egy körvezetéki kialakítás mellett is kialakulhatnak holtterek a csővezetéken belül, mégpedig a csövek és az idomok találkozásánál. Egy rosszul elkészült kötés nem csak a tömítetlenség, de a kórokozók esetleges elszaporodása miatt is kockázatos lehet. Ezért célszerű olyan csőkötés technológiát választani, ahol valódi alakkal záródás alakul ki a cső fala és az idom között. Ez radiál - presszes, gumigyűrűs - kötéseknél nem minden esetben valósulhat meg. A holttérmentes toldóhüvelyes kötéstechnika esetén biztosak lehetünk abban, hogy a csőhálózatunkban nem marad olyan felület, ami lehetőséget biztosít a baktériumok elszaporodására.


Hideg víz, Meleg víz – Hogyan oldható meg a vízhőmérsékletek pontos tartása?

Az ivóvizünk megfelelő hőmérsékleten tartásának a célja az, hogy gátat szabjunk a baktériumok, csírák az ivóvízben való szaporodásának. A 37-42 °C fokos vízhőmérsékleten, amely számunkra a legkedvezőbb, remekül szaporodnak a Legionella (légionella) baktériumok. A németországi ivóvízszabványban, a DIN 1988-300-ban megtalálhatjuk, hogy a hidegvíz a csőhálózatban nem emelkedhet 25 °C fok fölé és a HMV hálózatoknak 60 °C-fokot kell elérnie. Ennek megfelelően a vízhálózatok hőszigetelésre kellő figyelmet kell fordítani. A szakemberek számára a fenti szabvány megadja azokat a minimális hőszigetelési vastagságokat is mind hideg mind HMV hálózatok esetén amellyel energihatékonnyá tehetjük ezen hálózatinkat is.