Karácsonyi történetek kollégáinktól

A karácsony egy igazi családi ünnep, ezért kollégáinkkal úgy gondoltuk, hogy az ünnepi időszakban szakmai hírek helyett megosztunk Önökkel néhány családi karácsonyi emléket.

2019.12.17

A karácsony egy igazi családi ünnep, ezért kollégáinkkal úgy gondoltuk, hogy az ünnepi időszakban szakmai hírek helyett megosztunk veletek néhány családi karácsonyi emléket. Az emlékek közös felidézése során mi nagyon jól szórakoztunk, és remélem, hogy nektek is örömötökre szolgál az alábbi válogatás. Találhattok közte történeteket, könyvajánlót és programajánlót is. Olvassátok szeretettel!

Életünk „legrosszabb” karácsonya

Sok-sok évvel, pontosan 18 évvel ezelőtt karácsonyi meglepetésként sílécet szántunk nagyobbik fiunknak, aki akkor három és fél éves volt. Gyönyörűen becsomagoltuk a síléceket és a fa alá tettük egyéb apróságokkal együtt. Természetesen a legnagyobb csomag került először felbontásra. Azt a csalódott arcot soha nem felejtjük el, ami kiült fiunk arcára (bolond szülők, hogy is gondolhattuk, hogy egy szirénázó rendőrautó helyett egy pár síléc boldogságot okoz egy kisgyereknek).
Szomorúságának hangot is adott, kijelentette, hogy ez „Élete legrosszabb karácsonya!”, a négyből, ami addig volt és a fél éves kori nem is számít igazán. Ettől rosszabb karácsonya csak a nagymamának volt, aki sírásra fakadt bömbölő unokáját látván.

Azóta ez nálunk szállóige lett, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, rögtön elhangzik „Ez életem legrosszabb karácsonya!”.

Kellemes karácsonyt kívánok! Banath Andrea

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Egy könyv, ami évtizedek óta hozzátartozik a karácsonyi felkészüléshez.A főszereplő a szőrösszívű Scrooge úr, a szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi. Saját „elrontott” élete miatt dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, saját agyondolgoztatott írnokát felmondással fenyegeti. Este hazatérve, meglátogatja rég halott üzlettársa szelleme, s bejelenti további három szellem érkezését. A szellemek azután elvezetik Scrooge urat saját hajdani, mai és (ha nem változtat) jövőbeli életébe egészen magányos haláláig, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenítenek föl benne. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: elkezdi más szemmel látni a világot és az embereket...
Charles Dickens Karácsonyi ének című regénye Angliában 1843. december 19-én jelent meg először, Magyarországon pedig 1907-ben. Késbőbb több mozifilm is készült belőle. A regény megihlette a BBC-t és többek között az Oscar díjas rendező, Robert Zemeckis is feldolgozta a történetet, egy igazi, hamisítatlan „Disney filmet” varázsolva belőle.

A könyvet lehet hideg téli estéken egy jó tea mellett olvasni és gyerekekkel családi moziként is élvezni. Olyan igazi, mindenkor érvényes emberi értékekre irányítja a figyelmet, mint a szeretet, az odafigyelés, vagy egy jó szó, mosoly ereje, megmutatva mi az, ami igazán fontos.

Szeretetteljes karácsonyt mindenkinek! Révai Mária

A mérnök nagypapa karácsonyfája

Azok közé a szerencsés unokák közé sorolhatom magam, akinek volt lehetősége sok minőségi időt eltöltenie nagyapja mellett. Nagypapám mérnök, és tevékeny családi ház tulajdonos lévén mindig komoly építési és szerkesztési projektekbe fogott, amelyek általában funkcionálisan pompás eredménnyel jártak, de a külcsiny legtöbbször hagyott kívánnivalót maga után. Remekül megtanultam mellette betont keverni, hegeszteni, forrasztani, leginkább fémmel dolgozni. Nagypapám kísérletező kedvű mérnök ember, aki egész életében dízelmotorokkal foglalkozott, és nem fél belevágni olyan munkákba sem, amelyek nem a szakterületéhez tartoznak.

Így esett, hogy egy jónéhány évvel ezelőtti karácsony előtt eldöntötte, hogy ő márpedig nem vesz karácsonyfát. Van fenyőfa a kertben elég, úgyis túl nagyra nőttek. Levágjuk az egyik tetejét, és az lesz a karácsonyfánk. Szerszámoknak sosem volt híján, ezért nem jelentett gondot a tíz méter magasságban levágni a fenyő tetejét. A földről nagyon szép egyenletesnek látszó fácska azonban a földre kerülve elég ritkásnak bizonyult. Egy pillanatnyi fejtörést sem okozott nagypapámnak, hogy a problémát hogyan kell megoldani, hiszen többször is hallottam a gyermekkorában seprűnyélből, fenyőágak beillesztésével elkészített, elmondása szerint csinosra sikerült, karácsonyfa történetét. Az eljárás azonos volt. A már meglévő ágak magasságának, hosszának és szögállásának megállapítása után további ágakat kerített a kertből, amelyeket művészi pontossággal illesztett be a helyükre. A végeredmény egy valóban formás fa lett, és a díszekkel még szebb volt a látvány. Az összhatást csupán annyi rontotta, hogy az eredetileg lucfenyő alapba valamilyen számítási hiba folytán ezüstfenyő ágak kerültek implantálásra.

Ezzel a számomra szívderítő emlékkel kívánok boldog karácsonyt! Török Tamás

Sanyi habcsókja

Fiatal koromban történt az eset, amikor még a karácsonyfadíszek hiányában a fenyőfát közel 2 kg zselés szaloncukorral, valamint rózsaszín és fehér habcsókokkal díszítettük. Az ünnepek alatt titokban megdézsmáltuk a szaloncukrot és habcsókot ügyelve, hogy ezt a lehető legkevésbé lehessen észrevenni. A habcsók a szaloncukornál is jobban vonzotta a tekintetet és csábított arra, hogy az ember levegye és beleharapjon.

Akkoribban barátaimmal egy kis zalai falucskában gyakran látogattuk a helyi italboltot, ahol Sanyi a kocsmáros rendre állított karácsonyfát, megadva az ünnep hangulatát.
Igazi klasszikus kocsma volt a söntéspultjával és az italtartó tükrös polcaival. Szinte csak törzsvendégekkel lehetett találkozni itt, mindenkinek megvolt nem csak a maga asztala, hanem még a maga széke is.
A cigarettafüstöt vágni lehetett, ami a sörszaggal keveredve kiadta azt a bizonyos ismert kocsmaszagot.
Sanyi praktikus ember volt. A kocsmában lévő faliórát sohasem állította át a nyári és a téli időszámítások idején, mert azt mondta, hogy „minek állítsam át, ha úgy is nem sokára vissza kell majd állítani.”
Sanyi a karácsonyfaállítással kapcsolatban is ugyanezt az elvet követte. Ő volt az első a faluban, aki műkarácsonyfát vásárolt.
A félméteres műkarácsonyfát a hűtőszekrény tetejére helyezte feldíszítve és megtartva az óraátállással kapcsolatos elvét, a karácsonyfát sem bontotta le, az egész évben ott díszelgett a kocsmában.
Egy nyári forró napon a kocsmában söröztünk, amikor Feri barátom felnézett a hűtőszekrény tetején lévő karácsonyfára és kiszúrt rajta egy pompás rózsaszín habcsókot.
A szemében ugyanazt a gyermeki vágyódást pillantottam meg, amit én is jól ismertem. Odaszolt a kocsmárosnak, hogy „Sanyi! Ehetek a fáról egy habcsókot?” „Persze Ferikém!” jött a válasz.
Feri levette a habcsókot és nagy mosollyal beleharapott a mesés rózsaszín habcsókba.
A varázs hamar szertefoszlott, amint a habcsók olvadni kezdett a szájában. Nem a cukor mennyei íze áradt szét a nyelvén, hanem a „kocsmaszag” minden eleme, amit évek során magába szívott. Feri megtudta, hogy a gyönyörű külső mit is rejt valójában. Jót nevettünk rajta és söröztünk tovább.
Amikor Zalában vagyok és találkozunk gyerekkori barátaimmal, sokszor emlegetjük ezt az esetet és mindig jókat derülünk rajta.
A habcsók nálunk továbbra is kelléke a karácsonyi ünnepeknek és sokszor megmosolyogtat amikor ránézek.

Boldog karácsonyt! Szebellédi Tamás

Hal a kádban

A gyermekkori karácsonyok emlékei szürkülnek, de azért maradt néhány, amelyekről jókedvűen beszélgetünk családi és baráti körben egyaránt. Az 1960

-as években nálunk a rántott hal volt a rendszeresített ünnepi vacsora. Az élelmiszerboltok kínálata merőben más volt, mint ma, így az élőhal megvásárlásával is igyekezni kellett, hogy kapjon egyáltalán az ember. Az ünnepi ponty hét-tíz nappal korábban megérkezett hozzánk. Mivel a fagyasztó és a sima hűtő kapacitása is erősen korlátozott volt, karácsonyig együtt laktunk. A lakásban más ideális hely egy hal számára nem lévén, elfoglalta a fürdőkádat.

Így karácsonyig társaságban, a hal társaságában történt a tisztálkodás. Halászattal kezdődött, amikor is nagy üggyel-bajjal átkerült egy vödörbe, ahonnan végigkövette fürdőszobai ténykedésemet, majd a fürdés után újra a kádban úszkálhatott.

Az ünnepi menühöz jó étvágyat kívánok! Kugler Géza

Vörs, Somogy megye

Vörs faluja és a Szent Márton Püspök Templom Közép-Európa egyik legnagyobb beltéri betleheme mára igazi kuriózum lett.
A Mária Út egy Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, melynek kelet-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet mintegy 1400 km-es távon, gyalogosan 60 nap alatt bejárhatóan. Advent 3. hétvégéjének célállomása a Mária Úton Vörs, ahol idén 71. alkalommal állította fel a falu apraja-nagyja a templombelsőben megcsodálható betlehemét.
Vörs betleheme 71 éves múlttal büszkélkedhet. Egy falubeli kezdeményezés hatására lebontották a Jézus Szíve oltárt a templomon belül, és annak helyére egy kisebb betlehemet építettek. Ma már több mint 60 négyzetméteren csodálhatják meg a látogatók advent első vasárnapjától. Az emberi és állati figurákat leszámítva, az óriási betlehem gipszből és kizárólag természetes anyagokból készül. A betlehem felépítése 8-10 napon keresztül zajlik, és kizárólag a falubeliek kitartó és jól megszervezett csapatmunkájának eredménye. Minden évben teljesen más elrendezéssel, folyamatos újításokkal várja több tízezres hazai és külföldi érdeklődőit.
Nyitvatartás:
2019. december 1-től 2020. február 2-ig, minden nap 09:00 és 17:00 között.
Megközelítés:
Budapestről érkezve az M7-es autópályán keresztül a 175-ös lehajtónál, Battyánpuszta irányából érhető el.
https://vorsbetlehem.hu/
A két ünnep között egy balatoni kirándulással összekapcsolva kellemes és praktikus téli szabadtéri program a bőséges ünnepi étkezések után.
Jó utat kívánok! Kugler Géza