Megoldás a szennyvízvezetékekben keletkező zajok csillapítására

Az elmúlt években több felmérés hasonló eredményt hozott, miszerint a lakókörnyezetünkben fellépő zavaró tényezők közül az emberek 60%-a számára a zaj a leginkább zavaró tényező. 2014 tavaszán a híradásokban többször hallhattunk stratégia zajtérkép készítéséről. Ez a térkép mutatja meg, hogy a főváros pontjai milyen zajosak az egyes napszakokban. A szakemberek szerint azért fontos ez az adat, mert a légszennyezés után a zaj a környezeti ártalmak legfőbb forrása.

A zaj olyan környezeti tényező, amely jelentősen befolyásolja mindennapjainkat, közérzetünket és teljesítőképességünket. A zaj megítélése részben az egyénen múlik. A családtagunk által keltett zaj sokszor fel sem tűnik, míg a szomszédból érkező zaj zavarólag hat. A zavaró hatás mértékét ráadásul egyéni szempontok vagy egészségügyi állapot is befolyásolja.

Mindezek ismeretében elmondható, hogy soha annyi erőfeszítést nem tettek a zaj csillapítására, mint napjainkban. Speciális zajvédő falszerkezetek, ajtók, ablakok akadályozzák meg a zaj bejutását a lakásokba. A megfelelően zajcsillapított nyugodt környezetben viszont az is hallhatóvá válik, ami korábban nem volt érzékelhető. Ilyen az ivóvíz vagy a gravitációs szennyvíz hálózatban áramló közegek által keltet zaj. Ezért fontos ismernie az épületgépész szakembernek, hogy milyen zajcsillapítási alternatívák léteznek ezen áramlási zajok hatásos megszüntetésére. 

Zajvédelmi követelmények:
Magyarországon 1988-ban került bevezetésre az MSZ 04-601számú szabványsorozat. Ennek egyes részei hangszigetelési minimum követelményeket adtak meg lakások, középületek belső szerkezeteire, homlokzataira.

Az MSZ 04-601 szabványsorozatot felváltó MSZ 15601 szabvány két tagból áll: az MSZ 15601-1:2007 az épületen belüli hangszigetelési követelényeket taglalja, az MSZ 15601-2:2007 pedig a homlokzati szerkezetek hangszigetelésének meghatározására ad meg eljárásokat illetve követelményeket. A MSZ 15601-1:2007 szabvány a zajvédelmi szintnek olyan legkisebb értékeit adja meg, amelyek mellett még biztosítható az épületek rendeltetésszerű használat.

Németországban a lakóépületek zajvédelmi követelményeiről és határértékeiről a DIN 4109 (Magasépítési zajvédelem) szabvány és a VDI 4100 (Lakások zajvédelme) irányelv rendelkezik. (1. táblázat)

A DIN 4109 szabvány olyan zajvédelmi szintet követel meg, amelyet a zaj okozta egészségkárosodás miatt kell betartani. A szabványban meghatározott követelmények az idegen lakóterületek zajvédelemre szoruló helyiségeire vonatkoznak. Ide tartoznak a hálószobák, lakószobák, irodák, rendelők stb. Saját lakóterületre vonatkozóan nincsenek előírt követelmények, a vízellátó és szennyvízelvezető rendszerekre azonban együttesen max. 30 dB(A) értéket határoztak meg.

A VDI 4100 előírás szigorúbb követelményeket támaszt. 3 zajvédelmi fokozatot különböztet meg épülettípustól függően, és figyelembe veszi a saját lakóterületet is. Az I. zajvédelmi fokozat értékeit a DIN 4109 szabványból vették át azzal a céllal, hogy a lakókat megvédjék a túlzott zajhatástól. Ennek a zajszintnek a betartása azonban még nem jelenti azt, hogy a kívülről érkező vagy a szomszédos helységből, lakásból beszűrődő zajok nem hallhatóak. A III. zajvédelmi fokozat betartásakor viszont már biztosítható a lakók nyugalma. Még a hangos beszéd is csak fele olyan hangosnak érzékelhető mint a II. zajvédelmi fokozatban, a kívülről érkező zaj. Ez az irányelv bár nem kötelező, de napjainkban mindenképpen iránymutató.

Zajforrások és azok keletkezése a lefolyócsövekben
Épületen belül az egyik legjelentősebb zajforrást a szaniter berendezések és a hozzájuk tartozó gravitációs lefolyórendszerek jelentik. Jellemzően a különböző, töltési, beömlési, és ütközési zajok a legfeltűnőbbek. Ezen zajok nagyságáért a rendszer kialakítása mellet a csőrögzítési mód is felelős.

A vivőközeg függvényében különbséget teszünk léghang és testhang között.

Léghangról akkor beszélünk, ha egy zajforrás által keltett hang közvetlenül a levegő közvetítésével terjed. Testhangnál a hangterjedés először egy szilárd tárgyon keresztül történik, majd a tárgyban rezgések keletkeznek, amelyek léghangként terjednek tovább.

A szennyvízelvezető rendszerekben mind a léghang, mind a testhang zajforrást jelent. A lefolyócső fala a benne lévő folyadék áramlása következtében rezgésbe jön. Ezt a rezgést a cső faláról léghang formájában érzékeljük. A csőmegfogásoknál a csillapítatlan rezgések átadódnak az épületszerkezetnek, amin keresztül a zaj továbbterjed és léghang formájában zajforrásként jelentkezik az épületek más részein is.

Léghangok csillapítása gravitációs lefolyócsövekben
A léghangok csökkentésében legnagyobb szerepet a cső anyaga és annak tömege játszik. Jelenleg a piacon hangszigetelt lefolyócsőként forgalomba kerülő csövek különbözőek. Vannak egy, két és háromrétegű csövek is. Ezen csövek sűrűsége 1 – 1,9 g/cm3 között változik. Egy átlagos, nem hangszigetelt PP cső sűrűsége 0,9 g/cm3.

A REHAU RAUPIANO LIGHT és RAUPIANO PLUS csövek esetén háromrétegű kialakítás, külső-belső polipropilén réteg és egy speciális zajelnyelő töltőanyag adja a megnövelt súlyt. Ez biztosítja a rezgések csillapítását a csőfalon és a léghangok csökkenését.
Fontos az is, hogy ne csak a cső, hanem az idomok is tartalmazzanak töltőanyagot. A REHAU rendszermegoldásánál az idomok speciális kialakítást kapnak. (3. ábra) Az ívek falvastagságát megnövelték az irányváltás helyén, ami így további zajcsökkenést eredményez a hálózatokban.

Testhangok csillapítása gravitációs lefolyócsövekben
A testhangok akkor keletkeznek a szennyvízelvezető rendszerekben, amikor az áramló közeg rezgésbe hozza a cső falát. Ez a rezgés a rögzítő elemeken keresztül átadódik az épületszerkezetnek, ahol a rezgés továbbterjed és megjelenik az épületek más részein léghang formájában.
A rögzítéstechnikának különös jelentősége van a kialakításnál, mivel ez teremti meg az összeköttetést a csőrendszer és az épületszerkezet között. A hangcsillapított lefolyócsővek gyártói nem mind kínálnak komplett rendszereket, vagyis a csővezeték mellé nem ajánlanak zajcsillapított rögzítéstechnikát, pedig ezzel tovább növelhetnék a zajcsillapítás eredményességét.
A mérések azt igazolják, hogy a szabványok szerinti legszigorúbb előírásokat, azaz hatékony zajcsillapítást csak a léghangok és a testhangok együttes csillapításával lehet elérni, ezért a REHAU kínálatában a csővezeték mellet egy szabadalmaztatott rögzítéstechnika is megtalálható. A szabadalmaztatott rögzítéstechnika egy támasztó és fix bilincsből álló speciális duplabilincs. A cső és a fal közötti kapcsolatot egy lazán érintkező támasztóbilincs jelenti. A csövet a támasztóbilinccsel fix, rögzítés nélkül érintkező rögzítőbilincs tartja a helyén. A cső, a rögzítés és az épületszerkezet ezen messzemenő mechanikai szétválasztásával a testhangok átvitele a lehető leghatékonyabban kerül kiküszöbölésre.

Összefoglalásként kijelenthető, hogy csak a professzionális csőalapanyag, a szabadalmaztatott testhangszigetelő rögzítés technika és a precíz rendszerkialakítás együttes eredménye egy olyan zajcsillapító hatás, amely megfelel még a VDI 4100 legszigorúbb követelményeinek is. Ez biztosítja a lakók lehető legnagyobb mértékű nyugalmát, és egyben kielégíti a lakásvásárlók akusztikai komforttal kapcsolatos egyre növekvő igényeit is.

Lászlófi András
Okleveles épületgépész mérnök
REHAU Kft.