A mai épülettervezési elvek, az anyaghasználat, az építéstechnológiák mind-mind azt célozzák, hogy az épület hővesztesége minél alacsonyabb legyen. Ennek elérésében a nyílászárók is segítséget nyújtanak egyre jobb hőszigetelő képességükkel. A jelenleg standardnak nevezhető műanyag nyílászárók képesek jelentősen túlteljesíteni a 7/2006 (V.24.) TNM rendeletben szereplő követelményt. Már a jelenlegi profilrendszerek is bizonyos határokig képesek fogadni háromrétegű üvegezéseket. Az utóbbi években megjelent új rendszerek már kifejezetten háromrétegű üvegezés fogadására lettek kialakítva, így megfelelő üvegezéssel kombinálva akár passzívházak ablakaiként is beépíthetők. Ez számszerűsítve az Uw ≤ 0,8 W/m2K hőátbocsátási tényező elérését jelenti.
Az energia-megtakarításnak csak az egyik eszköze, hogy jól hőszigetelő épületszerkezetek alkalmazásával csökkentjük a felhasználandó fűtési energiát. A másik fontos eszköz, hogy a fölösleges légcserét korlátozzuk, illetve megakadályozzuk. A járatos építési technológiákkal maga az épületszerkezet ezt a feladatot ellátja. Nyílászárók területén a régi- és/vagy rossz állapotú ablakok ajtók azonban jelentős filtrációt eredményeznek, ami a bentlakók számára folyamatosan alacsony páratartalmú friss levegő-utánpótlást eredményez, de természetesen nem kívánt energiaveszteséget is okoz. A filtrációból adódó hőveszteség megszüntetésére is gyógyír egy jól tömítő modern nyílászáró, amely a korábbi folyamatos légáramlást a töredékére csökkenti, vagy szinte megszünteti. Ez egyértelműen szükségessé teszi a szellőztetést. A rendszeres légcsere elmaradása a levegő elhasználódása mellett a levegő páratartalmának növekedését eredményezi, ami párakicsapódást és penészesedést okozhat, s épületkárokhoz vagy akár egészségkárosodáshoz is vezethet.Ha a lakók lakhatási szokásaitól el is tekintünk, a gyakorlatban létezik két meghatározó szituáció, amikor e problémák megjelenésének esélye hatványozottan fennáll. Az egyik, amikor friss az épület, a másik pedig az ablakcsere problematikája.